Múltba révedő nosztalgia, avagy "bezzeg az én időmben, minden jobb volt"

Sorra jönnek ki az ilyen írások, hogy régen mennyire jobb volt minden. Egy idő után már elég unalmas ezt olvasni újra és újra. A Facebook és a nevesincs blogok telítve vannak ilyen írásokkal.

- Gyerekülés régen is volt, meg biztonsági öv is. Persze kevesebb. De a halálos közúti balesetek is gyakoribbak voltak. Talán nem véletlenül és a két dolognak van köze egymáshoz.

- Bicajozáshoz volt könyökvédő és sisak, csak nem használtuk. Viszont ma sem kötelező. Rendes biciklink meg volt. Persze kinek-milyenre telt. De ez ma is így van.

- Ma is lehet csapvizet inni.

- A gyerekek unatkoztak régen is, még jobban mint most. Vagy rohadt hideg volt odakint és azért nem lehetett kimenni. Vagy annyira meleg volt hogy semmit nem lehetett csinálni, csak tökölni a 35-37 fokos napsütésben és napszúrást kapni. Bent meg nem volt rendes tévéadás se, hétfőn meg egyáltalán semmilyen adás nem volt.

- Nem volt mobil, de most se kötelező hogy a gyereknek az legyen. Vezetékes se volt mindenhol. De néha milyen jól jött volna.

- Hogy ne lettek volna allergiás emberek? Allergia volt a 70-es, 80-as években is. Az allergia nem 2010-ben kezdődött.

- Ma is lehet kolbászt enni, és senki ne állítson olyat hogy "makk egészséges volt mindenki".

- A kakaóban régen is volt vitamin, az instant kakaóban meg cukor.

- Ki iszik ma bioszörpöt? Ugyanolyan egészségtelen szutykokat isznak a mai gyerekek, mint azok akik régen voltak kölykök.

- Energia ital volt régen is, kávénak hívták. A citromlevet meg ittuk persze, a citromlé marta a gyomrunkat, meg a fogainkat, meg tonna cukorral ittuk, amitől pörögtünk. A mostani energiaital alapja is a cukor, meg a koffein, meg a citromsav.

- Ma is meg Blu Ray van, meg sok tévécsatorna. Ugyanaz.

- Hogy van-e valóságshow az mindegy, mert attól még lehetnek valakinek barátai. A kettőnek semmi köze egymáshoz.

- Suliba meg volt akit vittek, volt akit nem. Ez a mai világban is így van.

- Miért ne lett volna több ponton zárható ajtó? Nekünk is olyan volt gyerekkoromban.

- Pont hogy gyerekkorunkban indultak be igazán a brazil szappanoperák. Megveszem ezt a nőt, Eszmeralda, meg a többi sorozat akkoriban ment. 80-as évek végén, 90-es évek elején. 

100 bejegyzés Facebookon

Fellátogattam a családi Facebook oldalamra, kíváncsi voltam hogy abból 100 bejegyzésből hány ér valamit.

A lista:

Idézetek, bölcsességek: 36

Valaki hozzászólt, lájkolt valamit, valakit valahol megemlítettek: 16

Hamis hírek, kamu oldalas cikkek: 11

Ajánlott reklámok: 7

Megosztott vicces/viccesnek szánt képek videók, oldalakról: 6

Megosztott Haszontalan appok, tesztek: 5

Megosztott saját fényképek, videók, értelmes szöveg, családi infó: 5

Megoksztott "ismeretterjesztő hülységek": 4

Valakik más emberek fényképeit/videóit osztják meg: 2

Weboldalról megosztott recept: 2

Megosztott zenék: 2

Ajánlott bejegyzések (érdekesek): 1

Ajánlott bejegyzések (érdektelenek, idegesítőek, túlzott reklámmal teli oldalak): 1

Valódi hírek/cikkek: 1

Megosztott képek, videók házakról, tájakról, autókról: 1

Az sablon idézeteket nagyon utálom. Az csak annyit mutat, hogy valaki lusta leírni hogy mit érez és hogy gondol, helyette megosztogat képes, fotós ömlengős idézeteket másoktól.

Mások tetszikelt dolgaira se vagyok kíváncsi, illetve ha valaki megemlít valakit valahol.

A hamis híreket és kamuoldalakat sem bírom elviselni.

Az ajánlott, de ostoba reklámok sem érnek semmit.

A viccesnek szánt képek, videók esetleg lehetnek jók is, talán 50%-ban.

Az appok és tesztek csak idegesítőek, de semmi hasznuk sincs. Ál-IQ tesztek, mű-tudásfelmérők, buta horoszkópok.

A család és barátok saját fotói és írásai azok tényleg jók és tulajdonképpen erre kellene való legyen a Facebook.

Az ismeretterjesztő dolgoknak a harmada talán ér valamit, a többi csak clickvadászat, vagy köztudott dolog, vagy valójában nem is igaz.

Ismeretlen emberek dolgait osztják meg ismerősök, de az is teljesen értelmetlen dolog, mivel az miért lenne érdekes nekem, ha nem ismerem a harmadik személyt?

Receptek, zenék. Talán a negyedüket érdemes megnézni.

Az érdekes ajánlott bejegyzés és a valódi hír és cikk is érhet valamit.

A végeredmény:

A 100 bejegyzésből összesen 12 olyan dolog van, ami értelmes és hasznos és meg is nézném. 88 viszont semmitérő, idegesítő, amit végigtekerek az egérrel, mert látni se akarom.

Többek közt ezért nem ér túl sokat a Facebook. Pedig jó is lehetne.

Az iskola nagyon fontos. Vagy nem. (1. rész)

Emlékeztek még az iskolás éveitekre? Hogy 1. osztálytól kezdve mennyire nyomás alatt voltatok, hogy a tanáraitok, szüleitek hányszor mondták hogy ha rossz jegyet kaptok akkor buták maradtok, ráadásul nem tanulhattok tovább, ha meg nem tanultok tovább akkor nem lesz jól kereső munkátok és szánalmasak lesztek, mindenki lenéz majd titeket? Emlékeztek az álmatlan éjszakákra, a stresszre, hogy holt fáradtan görnyedtetek a tankönyvek felett? És arra mikor görcsölt a gyomrotok az idegtől mikor a tanár az osztálynaplót lapozgatta és nézte a neveket hogy kit hívjon ki felelni? Én még emlékszem mindenre és utólag nézve is jó nagy hülyeségnek tartom az egészet. Nem is csak hogy emlékszem rá, hanem hiába végeztem minden iskolával már sok-sok éve, még mindig rendszeresen álmodom arról hogy felelni hívnak, de nem tudok valamit, hogy ideges vagyok, hogy elkések az iskolából, hogy sztresszelek az iskolapadban. És mindez miért?

A közvetlen ismerősi körömben van olyan aki főiskolát végzett, utána továbbképzéseken vett részt, megszerzett vagy 3 komoly szakmát, de mindennel együtt munkanélküli volt és jelenleg is az, már sok éve. Meg már annyira nem is érdekli az egész, csak el akar végezni valami OKJ-s tanfolyamot és eladó szeretne lenni egy boltban. Az a helyzet hogy 8 osztály elvégzésével is megtehetné ugyanezt. A zsebében lapuló érettségi és főiskolai diploma így nem sokat ér, ahogy az egészségügyben megszerzett több szakmája sem.

A másik akit ismerek leérettségizett, aztán ügyvédsegédnek tanult évekig, komoly iskolában végezte el a tanulmányait évek alatt úgy, hogy fél milliós diákhitelt vett fel a tandíjra amit 10 éven át fizetett vissza. Először olyan gyárban dolgozott ahol 8 osztály se kellett, majd elment Angliába ahol most takarítónő.

Egy harmadik barátom mindig nagyon jó tanul volt, mindenféle komoly iskolákat elvégzett, a munkahelye is jól fizetett, de aztán a devizehitel miatt nem tudta fizetni a háza részleteit a banknak, úgyhogy ő is Anglia felé vette az irányt. Most ő is ott van, valamilyen kulimunkát csinál, amihez semmilyen iskolai végzettség nem kell neki.

Megéri a tanulás, a sok iskola, az idegeskedés, az érettségi, a diploma? Úgy, hogy elég nagy esély van arra hogy elhelyezkedni nem lehet vele és a végén vagy egy gyárban egy futószalag mellett fog szöszmötölni ahová 8 osztály is elég lenne, vagy külföldön fog takarítani vagy krumplit sütni egy Mekiben?

De nem csak Magyarországon van ez így. Egy amerikai dokumentumfilmben utánajártak a dolgoknak. Az oknyomozó riporter bement az éjszakába és elkezdett embereket megkérdezni arról hogy milyen iskolákat végeztek el, mennyi hitelből és hogy jelenleg mit dolgoznak. Mindenki felsőfokú végzettséggel rendelkezett, a bárpultos, a mixer, a taxisofőr, de még a kidobó is egy bárban. 20-30 vagy akár 50 ezer dolláros tandíj hitelük volt, amit volt aki már 15 éve folyamatosan fizetett vissza és még sok sok év volt nekik hátra a törlesztésből a teljes -kamatos- visszafizetésig. A diplomájuk meg semmit sem ér, mivel nem használják. Taxisofőrnek, meg kidobóembernek nem kell diploma.

Innen nézve mennyire számítanak azok a jó jegyek? Mennyire igaz az, amivel a gyerekek és a fiatalok fejét tömik az iskola fontosságáról tartanak kiselőadást? A jelenlegi oktatásrendszernek semmi értelme.

Vida Ildikó és az amerikai vízum

A nagykövetség oldalán ezt írják: 

 "2008. november 17-től a magyar állampolgárok a Vízummentességi Program keretében üzleti vagy magáncélból 90 napnál nem hosszabb időtartamra vízum nélkül utazhatnak az Egyesült Államokba"

Ha nem kell vízum a beutazáshoz, akkor miért akar vízumot? Miért kér vízumot, ha beutazási engedély kell ahhoz hogy magyarként az Egyesült Államokba látogasson és ott legyen 90 napon át?

Miért csinál belőle ügyet? Valószínűleg soha nem is járt az USÁ-ban, akkor most miért menne? Ha egy szót se tud angolul, akkor mit akar? Illetve miért az a legfontosabb hogy őt kitiltották és miért nem fontos a többi néhány személy akiket szintén kitiltottak?

Az ember aki nemet mondott Hollywoodnak

Dave Chapelle (született 1973-ban) Amerika egyik leghíresebb stand up komikusa, saját műsora volt, filmekben vállalt szerepeket (Pl: Robin Hood a fuszeklik fejedelme, Bölcsek kövére, Fegyencjárat), de mikor igazán kinőtte volna magát és rálépett a legnagyobb hírességek ösvényére, akkor hirtelen megállt egy pillanatra, elgondolkodott és visszamondott egy 50 millió dolláros szerződést. Egyik napról a másikra eltűnt, Dél Afrikába utazott ahol eltöltött két hetet. El akart vonulni a világ elől, még a feleségének sem árulta el hogy hová ment. Azonnal megindultak a találgatások, felhívták telefonon hogy hová lett, miért tűnt el, mit csinál, kérdezgették hogy drogozik-e és azért utazott-e el.

A válasz jóval egyszerűbb mint gondolnánk, bár sokaknak hihetetlenül hangozhat. Azért dobott el 50 millió dollárt, mert rájött hogy nem éri meg neki. Nem a pénzt kevesellte, hanem úgy gondolta, hogy a családját, a szeretteit, a barátait nem dobja félre 50 millióért sem. Nem fogja hagyni hogy megalázzák a munkahelyén, ahol a kellemes munkát felváltotta a hajtás, a megalázás, a kedvtelen robotolás. Nem csak a pénzt utasította el, nem csak a a hírnévre és a Hollywood-i csillogásra mondott nemet, hanem egyszerűen vett egy farmot valahol Ohio államban és visszavonult.

Mikor karriere kezdett felfelé ívelni, apja agyvérzést kapott. Hollywood nem hagyott neki időt hogy mellette legyen a betegségben, később mikor apja meghalt, nagyon megbánta hogy teljesítette a filmesek akaratát és dolgozott ahelyzett hogy a családja mellett maradt volna. Saját bevallása szerint a munkahelyén a környezet már olyan volt, hogy egyenesen prostituáltnak érezte magát, mivel a pénzért és hírnévért feladattak vele mindent amit azelőtt fontosnak tartott, még a szeretteit is.

Mikor egy nap egy vicces jeleneten dolgoztak, ő beöltözött egy karakternek, egy tündérnek. Akkor az egyik ott dolgozó elkezdett nevetni. Chapell azt mondta, hogy akkor gondolkodott először, mert rosszul esett neki. Érezte, hogy akkor ott nem vele nevetnek, hanem rajta röhögnek. Az a nap volt számára a törésvonal.

Jelenleg Ohio-ban,  Yellow Springs településhez közel egy 26 hektáros farmon él, feleségével, lányával és két fiával.

A 2006-os helyi blues és jazz fesztiválon ezt mondta az egybegyűlteknek:

"- Úgy tűnik, hogy nem kell 50 millió dollár hogy itt éljek, csak egy mosoly és egy kis kedvesség. A legjobb szomszédok vagytok. Ezért jöttem ide és ezért is maradok itt."

Vállal kisebb fellépéseket, előfordul hogy beszélgetős showkba elfogad meghívásokat, interjúkat ad, néha pedig  kisebb független projectekben is részt vesz, de saját bevallása szerint a komoly médiamunkáktól végleg visszavonult.

Actually, it does make sense...

Egy vele készült interjú, két részben:

http://www.youtube.com/watch?v=1mu_a69i1G0

http://www.youtube.com/watch?v=5nJ8SYOt2SQ

(Copyright) Jogvédelem és Internetes cenzúra

Az egyik gond az, hogy elszaladt a ló a kiadókkal. 60-80 dollár egy szaros játékért? 40 egy filmért vagy egy zenei CD-ért? Hol élnek ezek? Szoftverekért 500 meg 1000 dollár? Amik még tiszta bugosok is, amikre aztán nincs patch? Aztán csodálkoznak hogy népszerű lett a torrent?

Aki jó zenész, az könnyen megszedi magát a koncerteken és azt köti össze a marketinggel. Aki mégokosabb, az kicsiként is sok pézt kereshet. Koncertvideó, reklámpénz, Youtube-al szerződés. Már bárki kereshet rajta pénzt, néhány hete Magyarországot is bevette a Google a piacra. Csak az nem keres aki nem akar. Nagyoknak meg ott a VEVO csatornarendszer a Youtubeon. Milliókat keresnek azok a zenészek akik beleszállnak. És amellett ott van a digitális letöltés, 99 centért egy szám az iPodra. A CD vásárlás már eléggé lejárt, lépjenek tovább az mp3 árusításra, meg az Internetes reklámokra.

Csak az a sztár nem keres, amelyik buta mint a tök, vagy 10 éve a múltban ragadt és nem látja hogy változott a világ és a zene/filmipar és a piac. Más a kereslet.

A filmgyárak amúgy is szívatják a nézőket. 2D-s filmekbe belevágnak néhány 3D-s elemet, aztán vagy jóval drágábban, vagy egyenesen dupla áron adják a jegyeket. Ez legalábbis ritka nagy szemétség. Ezek után mire fel panaszkodnak?

Sorozatoknak is ott a Youtube. Vagy a Hulu. Sok sorozatot 1 nappal a vetítés után már meg lehet nézni Hulu-n. Ingyen. Van előtte, közben és utána néhány reklám, de el lehet viselni. Amelyik sorozat gyártói haladnak a korral, azok elintézik. Saját maguk töltik fel a saját filmjeiket, sorozataikat és úgy már jogosan mehetnek szembe a tolvajokkal is, hiszen ők megosztották a munkájukat, bárki megnézheti, a reklám fizet, a tolvajok pedig nem mondhatják hogy meg akarták osztani, mert már meg volt osztva a tulajdonosok által.

Nem az a megoldás hogy szétcenzúrázzák az Internetet, vagy hogy a feltöltők után mennek, hanem az hogy kapják össze magukat a kiadók és a gramofonos kazettás magnós videótékás korszakot átlépve lássák be, hogy ez nem 1980, hanem lassan 2013.

És adjanak mindent korrekt áron. Néhány éve 25 dollár volt egy játék, ma meg már 60 alatt nem akarnak semmit adni. 2-3%-os infláció van, úgyhogy arra nem foghatják. Egyszerűen csak kapzsik.

OMG chemtrails!

Vagy csak kondenzcsíkok, esetleg felhők.