Saturday, August 1, 2015

Az iskola nagyon fontos. Vagy nem. (1. rész)

Emlékeztek még az iskolás éveitekre? Hogy 1. osztálytól kezdve mennyire nyomás alatt voltatok, hogy a tanáraitok, szüleitek hányszor mondták hogy ha rossz jegyet kaptok akkor buták maradtok, ráadásul nem tanulhattok tovább, ha meg nem tanultok tovább akkor nem lesz jól kereső munkátok és szánalmasak lesztek, mindenki lenéz majd titeket? Emlékeztek az álmatlan éjszakákra, a stresszre, hogy holt fáradtan görnyedtetek a tankönyvek felett? És arra mikor görcsölt a gyomrotok az idegtől mikor a tanár az osztálynaplót lapozgatta és nézte a neveket hogy kit hívjon ki felelni? Én még emlékszem mindenre és utólag nézve is jó nagy hülyeségnek tartom az egészet. Nem is csak hogy emlékszem rá, hanem hiába végeztem minden iskolával már sok-sok éve, még mindig rendszeresen álmodom arról hogy felelni hívnak, de nem tudok valamit, hogy ideges vagyok, hogy elkések az iskolából, hogy sztresszelek az iskolapadban. És mindez miért?

A közvetlen ismerősi körömben van olyan aki főiskolát végzett, utána továbbképzéseken vett részt, megszerzett vagy 3 komoly szakmát, de mindennel együtt munkanélküli volt és jelenleg is az, már sok éve. Meg már annyira nem is érdekli az egész, csak el akar végezni valami OKJ-s tanfolyamot és eladó szeretne lenni egy boltban. Az a helyzet hogy 8 osztály elvégzésével is megtehetné ugyanezt. A zsebében lapuló érettségi és főiskolai diploma így nem sokat ér, ahogy az egészségügyben megszerzett több szakmája sem.

A másik akit ismerek leérettségizett, aztán ügyvédsegédnek tanult évekig, komoly iskolában végezte el a tanulmányait évek alatt úgy, hogy fél milliós diákhitelt vett fel a tandíjra amit 10 éven át fizetett vissza. Először olyan gyárban dolgozott ahol 8 osztály se kellett, majd elment Angliába ahol most takarítónő.

Egy harmadik barátom mindig nagyon jó tanul volt, mindenféle komoly iskolákat elvégzett, a munkahelye is jól fizetett, de aztán a devizehitel miatt nem tudta fizetni a háza részleteit a banknak, úgyhogy ő is Anglia felé vette az irányt. Most ő is ott van, valamilyen kulimunkát csinál, amihez semmilyen iskolai végzettség nem kell neki.

Megéri a tanulás, a sok iskola, az idegeskedés, az érettségi, a diploma? Úgy, hogy elég nagy esély van arra hogy elhelyezkedni nem lehet vele és a végén vagy egy gyárban egy futószalag mellett fog szöszmötölni ahová 8 osztály is elég lenne, vagy külföldön fog takarítani vagy krumplit sütni egy Mekiben?

De nem csak Magyarországon van ez így. Egy amerikai dokumentumfilmben utánajártak a dolgoknak. Az oknyomozó riporter bement az éjszakába és elkezdett embereket megkérdezni arról hogy milyen iskolákat végeztek el, mennyi hitelből és hogy jelenleg mit dolgoznak. Mindenki felsőfokú végzettséggel rendelkezett, a bárpultos, a mixer, a taxisofőr, de még a kidobó is egy bárban. 20-30 vagy akár 50 ezer dolláros tandíj hitelük volt, amit volt aki már 15 éve folyamatosan fizetett vissza és még sok sok év volt nekik hátra a törlesztésből a teljes -kamatos- visszafizetésig. A diplomájuk meg semmit sem ér, mivel nem használják. Taxisofőrnek, meg kidobóembernek nem kell diploma.

Innen nézve mennyire számítanak azok a jó jegyek? Mennyire igaz az, amivel a gyerekek és a fiatalok fejét tömik az iskola fontosságáról tartanak kiselőadást? A jelenlegi oktatásrendszernek semmi értelme.

No comments:

Post a Comment